A befektetési modellek

A Gutmann befektetési módszere révén lehetővé válik a Gutmann piaci vélekedésének szisztematikus kombinálása az ügyfélre jellemző befolyásoló tényezőkkel az ügyféligényeknek megfelelő befektetési eredmény elérése érdekében. A bank erre a célra három különböző befektetési modellt alkalmaz.

Fundamentális modell


A fundamentális modell alkalmazásánál a döntéseket a Gutmann piaci vélekedése alapján hozzuk meg az ügyfelek által megnevezett korlátozások figyelembe vételével. Ez a modell az alábbi tényezőkön alapul:

  • Megvalósítás és folyamatos testreszabás a Gutmann szakértelme és kiválasztási folyamata alapján
  • A megvalósítás nagymértékű személyre szabása többek között alapok, egyedi kötvények és osztalékstratégia tekintetében
  • Fundamentális tényezők alkalmazása a közgazdasági helyzet és a pénzpiacok azzal összefüggő alakulásának megítéléséhez
  • Mikro- és makroökonómiai tényezők figyelembevétele a vállalati nyereségtől az inflációs várakozásig
  • Saját mutatószámok alkalmazása a konjunkturális változások pontosabb megítéléséhez a G7-országok szintjén
  • Együttműködés független globális befektetés elemzők világszinten vezető szolgáltatóinak külső elemző partnereivel, többek között BCA (Bank Credit Analyst), GaveKal és Woody Brock a SED-től (Strategic Economic Decisions)

Mennyiségi modell


A mennyiségi modell Prof. Gerd Infanger (Stanford University) matematikai allokációs modelljén alapul. Ez sávszélességeket vesz alapul és a Gutmann által megadott lehetőségekkel kerül kibővítésre. A modellt az alábbi szempontok jellemzik:

  • Duális portfoliószerkezet:
    • 80 százalékban a matematikai allokációs modell szerinti befektetés a Gutmann által kiválasztott alapokba, ami havonta kiigazításra kerül
    • További témák, régiók és vagyoni osztályok lefedése 20%-os mértékben a bank véleménye alapján, amiket nem tartalmaz a matematikai allokációs modell (folyamatos testreszabás, az értékingadozások csökkentésére szolgáló stratégiák fokozott figyelembevétele és a lehetőségek észlelése)
  • A vállalt kockázat optimalizálása
  • A visszaesési potenciál csökkentése nagyfokú diverzifikációval
  • A célok elérésének folyamatos figyelemmel kísérése, valamint gyors és rugalmas reakció az aktuális piaci változásokra
  • A al-alapok pontos elemzést követő kiválasztása a mennyiségi és minőségi értékelési kritériumok figyelembevételével

Biztonsági modell


A „biztonsági” modell csakúgy, mint a mennyiségi modell a Stanford Egyetemen tanító Prof. Gerd Infanger matematikai allokációs modelljén alapul. Az aktív kockázatkezelés mellett a definiált maximális visszaesési potenciál jellemzi. Ez a modell az alábbi szempontokat foglalja magába:


  • Teljes mértékben matematikai allokációs modell, kizárólag magas likviditású eszközosztályokban, ETF-ek és egyedi kötvények révén
  • Az egyes eszközosztályok múltbeli teljesítményeinek és egymással való korrelációjának figyelembevétele
  • Havi szinten nagyszámú allokációs döntés
  • Jelentős, de kockázatvezérelt mértékű eltérés a benchmarktól
  • A mindenkori legmagasabb múltbeli árfolyam visszaesési potenciáljának korlátozása, mint legfontosabb kritérium (kockázatkezelés)