Matthias Albert vonzalma az élvezetekhez és az autózáshoz

Ott áll. A garázs közepén. Már ránk vár.
És vele van a tulajdonosa.



Az állapota kitűnő, a lakkozás ragyog, és a több mint 40 éves autó kapcsán jelentkező fenntartások azonnal elillantak. A motor öblösen, de nem tolakodóan duruzsol. „Bekötéskor hagyd nyitva az ajtót, úgy könnyebb!” – szól a tulajdonos, Matthias Albert tanácsa. Hát rajta!

„Ojé!” – ennyi hallatszik még a garázsban. A jelenlévők láthatóan összerezzentek. „Még tankolnunk kell” – fűzi hozzá a tulajdonos és elmosolyodik. Bizonyára sejti, hogy egy 1971-es évjáratú Peugeot 504 kabrióról lévén szó, nagyobb bajra gondoltunk.

Adódik a kérdés: mi teszi ezt az autót számodra különlegessé?

Mindig is tetszett ez a kocsi. Ezenkívül négyülésest kerestem, mert hát a családot mindig magammal akartam vinni. Így aztán csak két lehetőség adódott: ez a kocsi vagy egy VW-bogár kabrió. Az utóbbi a környezetemben mindig nagyon népszerű volt, így maradt a Peugeot. Ráadásul a tipikus sárga fényszórók mindig is nagyon tetszettek. És csak teljesen mellékesen: a Peugeot-t nem csak jegyezte, hanem gyártotta is a Pininfarina. Ez aztán tényleg nagyon különlegessé teszi.

Hogy jutottál a kocsihoz?

Amikor elhatároztam, melyik autót szeretném, belekezdtem a keresésbe. Egész Európában csak két darab volt ebből a modellből: egyik a Comói-tónál, a másik - teljesen váratlan módon - Vösendorfban. És hova utaztam először?

A Comói-tóhoz?

Pontosan. Összekötöttem a kellemest a legkellemesebbel, és először azt a példányt néztem meg magamnak. A látogatás során aztán mindenesetre gyorsan világossá vált, hogy a kocsi rossz állapotban van.

Ezt miről ismeri fel az ember egy ilyen korú autó esetén?

Az internet egyik áldása, hogy még az olyan egzotikus dolgokról is létezik fórum, mint egy ilyen oldtimer – gyakorlatilag minden egyes autóról, amit valamikor, valahol gyártottak. Vannak olyan bejegyzések, amelyek leírják a tipikus gyenge pontokat, és tippeket adnak arra nézve, hogy miről ismerhető fel egy jó állapotú autó. Az én esetemben a padlólemez volt a gyenge pont. Csak fel kellett emelnem a szőnyeget.

Valaki már rengeteg pénzt és szeretetet ölt ebbe a kocsiba. És tulajdonképpen ez az odaadás a kulcs az

Oldtimervásárlásnál

Mivel azonban a kocsi ennek ellenére itt van, tegyük fel, hogy Vösendorfban jobb volt a helyzet?

Hát persze! Itt nem adtam magamnak sok esélyt. De a kocsi akkor ugyanúgy állt előttem, ahogy most kinéz. Ráadásul ennek a modellnek az első szériából dupla fényszórója van és különleges hátsó lámpái, amiket szakmai berkekben – talán a formája miatt –„Adidas hátsólámpának” neveznek. Az volt az első gondolatom, hogy valaki már rengeteg pénzt és szeretet ölt ebbe a kocsiba. És tulajdonképpen ez az odaadás a kulcs az oldtimervásárlásnál.

Az egyetlen dolog, ami egy kicsit zavar, hogy ez a kocsi az első olyan kocsik közül való, amelyeknek elektromos ablakemelői és egyéb más elektromos kütyüi vannak.

Miért?

Az alkatrészprobléma így gyakorlatilag megoldhatatlan, mert a Peugeot nem törődik a régebbi modellek gazdáival. A német autógyártóknál teljesen másképpen néz ez ki. Mindenestre az autón senki sem bütykölt, vagy nem „kasztnizta körbe”. A szín azonban nem az eredeti. Az eredeti állapot körülbelül téglavörös volt, de nem zavar, hogy az előző tulajdonos az ezüstkék-metál mellett döntött.

Hogy lehet ehhez a kocsihoz alkatrészt szerezni?

Ha az embernek ez a hobbija, akkor bíznia kell abban, hogy léteznek rajongók által fenntartott műhelyek. Antwerpenben találtam valakit, akinek egy ikerház fele a kerttel együtt alkatrészekkel van tele – csak a Peugeot 504 kabrióhoz és kupéhoz! A fedélzeti óra – a középső konzolra koppint – például Antwerpenből való, de nem működik. Soha nem is működött.

Nem rossz ez így?

Egyáltalán nem!

Minden autóőrült kocsijához számos anekdota kapcsolódik. Számodra melyik a legkedvesebb?

Különös módon ez közvetlenül éppen ennek a fotózási helyszínnek a kiválasztásához köthető. Itt robbantam le ugyanis az első utazásomkor (utoljára) ezzel a kocsival. Pont ebben a parkolóban. A kétségbeesésemet látva nemsokára odalépett hozzám egy férfi.

És?

Ez a férfi egy nyugdíjas Peugeot-szerelő volt, és azt mondta, van tapasztalata ezzel a típussal. És valóban újra életet lehelt bele. Hát nem szerencsés véletlen?

Milyen reakciókat vált ki a Peugeot-d a szemlélők körében?

Az nem kérdés, hogy vannak látványosabb és motorikusan érdekesebb járművek, amelyek sokkal több lelkesedést és asszociációt váltanak ki. A különböző oldtimer-rendezvényeken mindig sok Alfa, MG, Jaguar, Porsche stb. látható, de az én 504-esem mindig fajtájának egyedüli példánya. Már csak ezért is tűnik fel mindig, és csodálják is meg. Számomra ez a kocsi mindig is Pininfarina egyik legszebb műve marad.

Ez az egyetlen oldtimered?

A Peugeut nem sportkocsi, hanem egy elegáns utazójármű. Aki vezeti, annak tudnia kell: a hosszútáv nem versenytáv! Van még egy Porschém, az első tulajdonosa Jochen Mass Formula-1-es pilóta volt. A Porschének talán több a szexepilje, de teljesen egyértelmű, hogy a Peugeot exkluzívabb!

Köszönjük a beszélgetést és a próbautat.

A beszélgetést Brigitte Juchelka és Nikolaus Görg készítette.
X